Ha szeretünk valamit, vagy valakit annak minden eltűnő darabjával, magunkból veszítünk el valamit.
Amikor valóban szeretünk, mondják ránk az emberek, hogy ’Te el vagy varázsolva, öregem! Te megőrültél!’ - miközben egy tévedhetetlen hang lelkünk mélyéről azt mondja: ’Itt akarok maradni, mert mindig ide vágytam! Itt akarok élni, örökké!’
Onnan tudjuk hogy szeretünk valakit hogy félünk hogy elveszítjük!
Azokban csalódunk mindig a legnagyobbat, akiket szeretünk, mert azt hisszük naivul hogy ők is szeretnek minket!
